Kakaós csiga és gyilkosság

Utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy holnap itt a kánikula és még ma megakartam sütni a kakaós csigát. Ha két hét kánikula, akkor két héten át mellőzzük apró konyhánkban a sütő használatát. 36 fokban a sütés felér az öngyilkossággal. Nem lenne épp egy sütis krimi, mert végül is ki lenne a gyilkos? A kánikula, vagy a közvetlen rokonság, akiknek a pocakjait kell megtömni finomsággal?

Nagy rajongója vagyok a sütis krimiknek. Joanna Fluke, cukrásznője, a vörös hajú Hanna mutatta be a süti és gyilkosság világát. Semmi egzotikus helyszín, valójában egy tökre unalmas, alföldi kisvárosban játszódik Amerikában. Télen a csontokig ható jeges szél, nyáron a tikkasztó meleg. Ezen kívül semmi. Hanna látszólag unalmas, cicás élete viszont magával ragadt, még akkor is, amikor a harmadik könyvben még mindig kizárólag csak Hanna talál rá a sokadik hullára, de a bűnügyi sorozatok világában ezt abszolút elfogadjuk, egyébként mit csinálna a főhősünk? Nyugdíjba menne és boldogan élné világát az olvasók nélkül? Most, hogy kezdő kreatív íróként hevesen és szerintem gyakran ész nélkül csapkodom kis szárnyaimat, lenyűgöznek a részletek, a megoldások, amelyek valójában már Agatha Christienél is szerepelnek. Például, amikor szeretettel zárt be egy csoport embert ugyanarra a helyre, hogy aztán valaki vagy valakikből hulla legyen és mi pedig tűkön ülünk, hogy ezek az emberek közül vajon ki lehetett a gyilkos. A nyomok meg bővülnek, de végül mindig Christie nyer, mert sikerül szórakoztatni. A süti, a női sztori viszont újabb keletű és bevallom, hogy szerintem jó fejlemény. Ezt a műfajt hívják cosy kriminek és olyan, mint egy Agatha Christie sütemény.